hajadoni jog (lat. ius capillare): az apátlan, árva leány joga arra, hogy az atyai vagyon fiúörököseitől rangjának megfelelő lakást, ellátást és férjhezmenetele esetére →hozományt és kiházasítást igényeljen. - A kk. m. jogban ha az apa után a →királyi kincstár örökölt, a leányoknak csak az apai ház használata és a →leánynegyednek megfelelő jószágok haszonélvezete járt. Később férjhezmenetelükig az egész vagyon hasznát élvezhették. Az oldalági örökösök is kötelesek voltak a leányokat férjhezmenetelükig az atyai vagyonban meghagyni. Egyedül az elhalt fiai vehették mindjárt igénybe a birtokot az apa halála után, s nővéreiknek csak ellátással és kiházasítással tartoztak. - Az ellátás a hajadont mindenképpen megillette, a kiházasítás az apai ingó vagyonban való részesítés volt. A leány nem követelhetett kiházasítást, ha atyja halála u. egyenlő részt kapott az ingóságokból. Ha az apa v. a fivérek már kiházasították, az ingóságokon törtenő →osztály alkalmából ezt az ő részébe beszámították. - A ~ csak a fiágat illető vagyont terhelte. A fivérek kötelesek voltak a leányok kiházasítására egyenlő részt adni, az apa kevesebbet is adhatott, mert az ingók fölött szabadon rendelkezett. - A leánynegyed az összes nőknek együttesen járt, a ~ minden nőnek külön-külön; a negyed csak az ősi vagyont terhelte, a ~ az egész fiági vagyont, a szerzeményt is. **

Eckhart 1946:367.